A németek által szerzett tapasztalatokat figyelembe véve a magyar hadvezetés úgy döntött, hogy a gyalogság és a harckocsik támogatásának céljából, valamint páncélelhárító feladatokra ki kell fejleszteni egy saját tervezésű önjáró löveget. Ehhez az alapot a Turán harckocsik alváza képezte, de azt 44 cm-rel meg kellett szélesíteni. Kétféle fegyverzetet terveztek a járműhöz, de a 75 mm-es ágyú gyártási nehézségei miatt a harckocsik ellen is bevethető Zrínyi I-esből csak a prototípus készült el. A 75 mm-es tarackkal felszerelt Zrínyi II viszont nem volt alkalmas tankelhárításra. Problémák jelentkeztek az erőátviteli rendszernél, és gondokat okozott az osztott lőszer alkalmazásából eredő nem megfelelő tűzgyorsaság. Ugyanakkor nagyban megnövekedett a menetstabilitás, a fordulékonyság, és igen korszerűnek számított az alacsony építés. Prototípusa 1942-ben készült el, hadrendbe állítására a következő évben került sor.
Súly: 21,6 t Hossz: 5,55 m Szélesség: 2,89 m Magasság: 1,9 m Motor:Weiss Manfréd V-8H 8 hengeres Teljesítmény: 260 LE Sebesség: 43 km/h Hatótávolság: 220 km Páncélzat: 13-75 mm Fegyverzet: 1 db 105 mm-es 40/43M tarack Legénység: 4 fő |