A németek által szerzett tapasztalatokat figyelembe véve a magyar hadvezetés úgy döntött,
hogy a gyalogság és a harckocsik támogatásának céljából,
valamint páncélelhárító feladatokra ki kell fejleszteni egy saját tervezésű önjáró löveget.
Ehhez az alapot a Turán harckocsik alváza képezte, de azt 44 cm-rel meg kellett szélesíteni.
Kétféle fegyverzetet terveztek a járműhöz, de a 75 mm-es ágyú gyártási nehézségei miatt
a harckocsik ellen is bevethető Zrínyi I-esből csak a prototípus készült el.
A 75 mm-es tarackkal felszerelt Zrínyi II viszont nem volt alkalmas tankelhárításra.
Problémák jelentkeztek az erőátviteli rendszernél, és gondokat okozott az osztott lőszer
alkalmazásából eredő nem megfelelő tűzgyorsaság.
Ugyanakkor nagyban megnövekedett a menetstabilitás, a fordulékonyság, és igen korszerűnek számított az alacsony építés.
Prototípusa 1942-ben készült el, hadrendbe állítására a következő évben került sor.

Súly: 21,6 t
Hossz: 5,55 m
Szélesség: 2,89 m
Magasság: 1,9 m
Motor:Weiss Manfréd V-8H 8 hengeres
Teljesítmény: 260 LE
Sebesség: 43 km/h
Hatótávolság: 220 km
Páncélzat: 13-75 mm
Fegyverzet: 1 db 105 mm-es 40/43M tarack
Legénység: 4 fő